2013. február 2., szombat

1. fejezet - Lesznek ilyen barátaim?

 Mit ne mondjak, egyszer én is megijedtem mikor előjöttek ezek a "Fúúúj... anime! Az Kínaííííííííííííííííííí!!! Hogy nézhetsz oolyan sz*rokat??" stílusok, megijedtem, hogy lesznek olyan barátaim akik ugyanúgy szeretik ezeket a JAPÁN nem, nem Kínai animéket mint én? Vagy legalább a kultúrát. Nos, eme gondolatok után kb. 1-2 héttel beléptem egy facebook csoportba ahol animések voltak. ilyenkor azért örültem, hogyha személyesen nem is, de legalább virtuálisan tudok erről beszélni emberekkel. Majd rá pár hónappal kialakult pár komolyabb ismeretségem mára már barátság is pár korosztályomból való lánnyal. Akkor megbeszéltük, hogy találkozunk, kicsit féltem, hogy végül is egy addig csak virtuálisan ismert emberrel találkozok, és mi lesz, ha élőben nem lesz közös témánk? Ha felsülök, és passzolhatom ezt az ismeretséget? Hát, ilyen baj nem volt, mert egész nap be nem állt a szánk, csak nyomtuk az animés dumát, a Margitszigeti játszótéren... ahonnan el is zavartak, mivel nem a mi korosztályunknak kéne ott játszani... Utána emiatt a lány miatt ismertem meg egy újabb barátomat is. Úgyhogy mára már szépen kibővült az animés emberek megismerésem. Most felvágósan hangozhat, de egyszer a Margitszigeten voltam a lányokkal, amikor odajött hozzám egy lány, hogy "Szia, nem te vagy Hinamori? Az RCP-s? Abból a csoportból?", mit ne mondjak, meglepődtem, de mondtam, hogy igen. És mára ez a csajszi is egy barátom lett. De, azért ismerhetett fel, mivel akkor éltem abban a csoportban a "népszerűségemet" mivel, én voltam az akivel késő estig lehetett komment csatákat vívni, nagy röhögésekkel, aki mindig ki tesz egy képet és utána 1500 kommenten át beszélget a többiekkel és rengetegen megjelölik a bejegyzésben. Ez mára már nem így van, persze teljesen jóban vagyok onnan az "ismert" emberekkel, akikkel sokat beszélek, de már eltűntem onnan szinte, semmi nem csinálok, csak csendes megfigyelő lettem az egykori nagyszájú csajsziból, aki mindenhova szórta a poénokat. De ez így va rendjén, egyszer mindenki kinő az addigi szerepéből, és megváltozik.
 Úgyhogy mondhatom: Igen, lehetnek az embernek animés barátai! Csak jó helyen kell keresni! Csatlakozhatsz a helyi Anime társasághoz is ami mára már egészen sok nagyobb városban megtalálható Magyarországon, tehát ha egy kis animés társaságra vágysz keress rá a helyi klubra és irány a következő találkozó! Egy kis filmezés, karaok és Japán teák iszogatása beszélgetés közben, maikor az utolsó pocky-n veszekedtek, nem fantasztikus?
Következő téma: Utálhatják az otakukat és az animét, nem érdekel... egészen addig amíg előttem le nem szólják... utána onnan már csak seggencsúszva térsz haza, öcsi!

4 megjegyzés:

  1. Nem azér, de az anime mióta kínai??? o.O

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mikor elmondom, hogy "Animét nézek" akkor mindig kínainak hívják... ne kérdezd miért... pedig van különbség a kínai és a japán dolgok közt...

      Törlés
  2. nem mondod komolyan, h elzavartak titeket a játszótérről hányé vesek vltatok ekkor? amúgy meg énengemet még sosem zavartak el játszótérről még 28 évesen se! :p

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. 14, 15, és 22 éves banda felállás... én sem értettem, csak ültünk a mászókán, dumáltunk... nem káromkodtunk meg semmi...

      Törlés